Mellnagyobbítás

A mellnagyobbítás során beültetésre használt mellimplantátumok alapanyaguk, felszínük, formájuk szerint változhatnak. Az alapanyaga leggyakrabban szilikon. A szilikon gél helyettesítésére többféle anyagot próbáltak ki, többek között a növényi olajakat is, melyek rövid pályafutásúak voltak, röviddel ezelőtt tiltották be őket, mivel esetleges kijutásuk a szövetekbe gyulladást okozhat. Léteznek fiziológiás sóoldattal feltöltött protézisek is, melyek külső burka itt is szilikon.

Implantátum elhelyezése: félig izom alá Implantátum mérete: 260 ml
Előtte
Utána
Implantátum elhelyezése: félig izom alá Implantátum mérete: 325 ml
Előtte
Utána
További képekért kattintson

A mellnagyobbító beavatkozásról:

Egy fontos tényt feltétlenül meg kell említeni: soha, semmikor nem sikerült statisztikailag bizonyítani, hogy azoknál a nőknél, akiknél szilikonos mellnagyobbítás történt, nagyobb a daganatos vagy immunológiai megbetegedések aránya. Az implantátumok felszíne lehet sima, vagy "érdesített" felszínű, melynek szerepe a tokképződés (lásd később) csökkentésében van. Alakja lehet low profil (laposan formált), vagy high profil (magasan formált), illetve csepp alakú, attól függően, hogy abehelyezés izom alá, vagy mirigy alá történik, illetve az emlő meglévő formájához melyik alkalmazása a legelőnyösebb. Az implantátum a nagy mellizom (pectoralis maior) alá, illetve az emlőmirigy alá, közvetlenül az izom fölé helyezhető. Mindkét mellnagyobbító eljárásnak megvannak a maga előnyei, illetve hátrányai. A "természetesebb" megoldás a mirigy alá helyezés, de ha túl kicsi a mirigyállomány és a bőr alatti zsírszövet, a kapott formán nagyon látható a plasztikai beavatkozás. Ilyen esetekben, ha izom alá tesszük az anyagot, a plusz izomréteggel jobb eredményt érhetünk el. Az izom alá helyezett esetekben az egyik leggyakoribb késői szövődmény (lsd.később) a capsula képződés veszélye kisebb. Az aktív, versenyszerű sportolásban, testépítésben azonban az izom alatti beültetés akadályozhat, és itt az anyag elmozdulásának lehetősége is nagyobb. Kevésbé megereszkedett, atrophias (sorvadt) emlőknél, a bőrfelesleg kimetszése bizonyos esetekben elkerülhető, ha a mirigy alá helyezzük az implantátumot, és ez kifeszítheti a megereszkedett emlőket, míg izom alá ültetésnél ezt nem érhetjük el. Az izom alá helyezett implantátum az izom és a mellkasfal közé helyezve pozícióját megtartja, így nehezebben ereszkedik meg a mell. Ez azonban hátrány is lehet abban az esetben, ha a saját emlő megereszkedik, az implantátum pedig marad az eredeti helyén. Így kettős kontúrú emlő alakulhat ki, ahol az első domborulatot az implantátum, az alatta levőt pedig a saját emlő adja, ez az elváltozás zavaróbb lehet annál az esetnél, ahol együtt ereszkednek meg (mirigy alá helyezett esetben) a lógó emlők átlagos képét mutatva. A mellnagyobbítás műtéti eljárása A mellimplantátum beültetése történhet az emlőbimbó körüli, hónalji, illetve emlő alatti metszésből. Az emlőbimbó körüli metszés szép heg esetén szinte észrevehetetlen, de ha a hegképződésben bármiféle kis zavar lép fel, nagyon szembetűnő, ezenkívül kicsi emlőbimbó esetén nem alkalmazható. A hónalji metszésből általában csak izom alá tudunk behelyezni, illetve kivágott ruha viselésekor esetleg látható a heg rossz gyógyulási hajlamot mutató esetekben. Az áthajlási redőben ejtett metszés álló helyzetben tulajdonképpen akkor is alig látszik, ha a hegképződés nem túl szép és mind a mirigy alá, mind az izom alá helyezéskor jó behatolási terület. A hegek általában 3,5-4,5 cm hosszúak. A mellnagyobbítás műtét altatásban történik, előtte anaesthesiológiai vizsgálattal. Amennyiben nincs komplikáció, a műtét utáni napon lehet a kórházat elhagyni. Az első napokban kellemetlen, fájdalmas feszülés érezhető, mely napról-napra csökken. Varratszedés 10-14. napon történik. Egyéntől függetlenül 3-4 hét alatt teljesen hozzá lehet szokni az új, megnagyobbított emlőhöz. 3-4 hétig tartózkodni kell a nehéz tárgyak emelésétől, különösen az első napokban a kar fej fölé emelésétől. 6 hétig éjjel-nappal melltartót (ez általában elasztikus sportmelltartó) kell viselni. 4 hét után éjszaka elhagyható, 6 hét után nappalra sem kötelező a viselése, de bizonyos esetekben ajánlott. A későbbiekben teljes mértékben vissza lehet térni az előző életvitelhez, pl. a sportolás területén. Mint minden műtéti beavatkozás esetén, itt is lehetnek szövődmények. A legsúlyosabb szövődmény a gyulladás, ami bármely más típusú beavatkozás, akár egy sérvműtét, akár egy érműtét során is bekövetkezhet. A gyulladás mértéke az enyhe bőrpírtól, mely különösebb beavatkozást nem igényel, a súlyos, gennyes gyulladásig terjedhet, mely az implantátum kivételéhez, kórházi kezeléshez is vezethet. A mellnagyobbítás korai szövődményei közé tartozik az implantátum elmozdulása, mely izom alá helyezett esetekben gyakoribb. Heggyógyulási zavar is felléphet, melynek legsúlyosabb formája a keloid, égő viszkető, fájdalmas széles, vörös, kidudorodó gyertyacseppszerű elváltozás. Ritkán előfordulhat az emlőbimbó csökkent érzékenysége, mely inkább átmeneti, de kivételes esetekben állandósulhat. A későbbi szoptatást a mellimplantátum nem befolyásolja, de írtak le olyan esetet, mely túl nagy anyag behelyezésekor a mirigyállomány vékonyodását idézte elő. A fenti szövődmények az esetek 1-2 %-ában vagy még ritkábban léphetnek fel. A leggyakoribb késői szövődmény a tokzsugorodás (capsularis contractura), 5-8%-ban fordul elő. A capsularis contracturát tulajdonképpen úgy kell elképzelni, mintha egy aránylag kellemes tapintású, vízzel kissé megtöltött luftballon köré selyemsálat borítanánk, és ezt megszorítanánk, így az kemény, feszes tapintásúvá válna. 4 fokozatot különítünk el: A legenyhébb I. forma tulajdonképpen minden beültetés után előfordul, bizonyos kötőszövetes réteg alakul ki a beültetett anyag körül, mely a szervezet természetes reakciója. Ha ez a reakció fokozott, akkor léphet fel a többi fokozat, a II., amikor tapintani lehet, a III., amikor látható is az emlő formáján, a IV., amikor fáj is. A IIII-IV.fokozat műtéti megoldást igényel, melynek során a capsulát vagy eltávolítjuk, vagy egy gyűrűt veszünk ki belőle, hogy a szorítást megszüntessük.

A mellnagyobbításhoz felhasznált implantátumok

Az első életmentő szilikon implantátumok azok a shuntök (összeköttetések) voltak (1950), melyeket vízfejű gyerekeknél használtak, hogy az agyon belüli (intracranialis) folyadékot elvezessék. Ezután nagyon sokféle, a medicinában alkalmazott termék alapanyaga lett a szilikon, mint például a gége tubus, a szemlencse, a mű szívbillentyű, a hypoderm tűk bevonata, továbbá a fejlődési rendellenesség, vagy a tumorsebészetben használt rekonstrukciós implantátumok stb. A 60-as évek óta több mint 200 tudományos cikk foglalkozott a szilikon biztonságával és eredményességével, állati és klinikai kísérletekben egyaránt. 1964-ben a japán orvosi irodalomban jelent meg először az a feltevés, hogy autoimmun betegséget okozhat a szilikon. Több nőről szólt a cikk, akik előzetesen a mellükbe folyékony szilikon olaj injekciót (nem gélt) kaptak, más olajjal, vagy paraffinnal keverve. E problémafelvetést tudományos elemzésekkel cáfolták. 1989-ben az FDA (az a szervezet, amely engedélyezi a különböző gyógyszerek, élelmiszerek használatát Amerikában) még azt a nyilatkozatot adta ki, hogy nem látja indokoltnak azt feltételezni, hogy a szilikon, mellnagyobbításra szolgáló implantátumok nem lennének biztonságosak. Számos újságcikk jelent meg a szilikonról, amely félelmet keltett a páciensekben, ezek „egészségkárosodásokat” soroltak fel „toxikus emlők”, időzített bombák az emlőkben" stb. hangzatos címekkel. A hisztéria óriásira nőtt, főleg akkor, amikor az FDA moratóriuma életbe lépett. A legtöbb implantátumellenes megnyilatkozás anekdotaszerű, főleg a médiában jelenik meg szenzációként, kevés tudományos alappal rendelkezve. Lényegében az emberekben van egy természetes reakció, miszerint úgy összegeznek tényeket, hogy amennyiben egy dolgot követ egy másik, akkor az az első következménye. Igaznak vélik ezt az implantáció esetére is. Nagyon gyakori eset, hogy a kötőszöveti betegségek tüneteit már a beültetés előtt is észlelték, nem beszélve arról, hogy köztudomású ezek ismeretlen eredete. Az FDA (Food and Drug Administration) 1992-ben Amerikában moratóriumot hirdetett, mely szerint betiltotta a szilikongél anyagú emlőimplantátumok forgalmazását és felhasználását. Megengedte azonban használatát azoknál a nőknél, akik mastectomián (emlő eltávolítás) estek át, illetve azoknál, akik akarták ezt a fajta implantátumot és részt vettek a hosszú távú tudományos vizsgálatokban. Az FDA elismeri a szilikon biztonságosságát és továbbra is elérhetővé teszi, engedélyezi a szilikon here- és péniszimplantátumokat, a szilikon tartalmú születésszabályozó eszközöket, és a szilikonolajat, mint a retina visszaillesztésére szánt szemsebészeti anyagot. Az FDA szintén engedélyezi a szilikon használatát ételekben, kozmetikumokban gyógyszerekben. Számos ország nem fogadta el az amerikai (részleges) moratóriumot, sőt, Európában kiadták a EQUAM (European Commettee on Quality Assurance and Medical Devices in Plastic Surgery) véleményét. A legújabb jelenleg is érvényben lévő állásfoglalást közöljük, mely 1998.július 4-ei keltezésű. INGYENES KONZULTÁCIÓ

EQUAM 10 pontja

A Plasztikai Sebészetben Használt Orvosi Eszközök és Minőségbiztosítás Európai Bizottsága Emlőimplantátumokra vonatkozó Megegyezési Nyilatkozat (1998.július 4.)
  • A szilikon mára széles körben alkalmazott és alapvető anyag a hétköznapi életben. Jelenleg még nem ismert ennél jobb, alternatív lehetőség. A gyógyászatban és a sebészet összes területén a szilikonból készült orvosi eszközök, valamint az implantátumok nemcsak a jólét eléréséhez, de gyakran a túléléshez is elengedhetetlenek.
  • Modern tanulmányok ismételten bizonyították, hogy a szilikonzselével töltött implantátumok nem idéznek elő sem emlőrákot, sem más típusú rosszindulatú betegséget.
  • Rendelkezésünkre állnak olyan tudományos, klinikai, immunológiai, epidemiológiai adatok, melyek alátámasztják, hogy a szilikonzselével töltött implantátumok nem okoznak semmilyen autoimmun vagy kötőszöveti betegséget.
  • Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy olyan jelenség, mint szilikonallergia, szilikonintoxikáció vagy „új szilikonbetegség” létezne. Minden implantátum esetében fellép egy normális idegentest-reakció, de ez nem tekinthető immunbetegségnek.
  • A szilikonimplantátumok nem befolyásolják negatív irányban sem a terhességet, sem a szoptatást, sem a szoptatott gyermek egészségét.
  • Az emlőimplantátumos betegek rendszeres kontrollt igényelnek és (amennyiben szükséges) az emlők megfelelő vizsgálatát.
  • A szilikont kimutató laboratóriumi tesztek nem tekinthetőek hitelesnek, nincs klinikai értékük. Eddig nem mutattak ki szilikon specifikus antitesteket.
  • Az EQUAM szerint nagy szükség van az implantátumokra vonatkozó működőképes, egyeztetett, speciális Európai Uniós előírásra. Az EQUAM ezen a téren az európai államok mihamarabbi megegyezését fel szeretné gyorsítani.
  • Az EQUAM hansúlyozza a folyamatos klinikai és alapkutatások, valamint az emlőimplantátumok és új technológiák további fejlesztésének szükségességét.
  • Az objektív médiaközlemények a betegek megnyugtatására szolgálnak. Az EQUAM gondoskodni fog a legfrissebb adatok médiához juttatásáról.
  • Regensburg, 1998.július 4. Szilikon implantátumok felhasználása