GYIK

1. Biztonságos-e a szilikon?

Soha semmiféle vizsgálat nem bizonyított rákkeltő, vagy immunrendszer-károsító károsító hatást. A szilikont használják élelmiszerekben és kozmetikumokban, de akár beültetett szívritmus-szabályzókban (pacemaker) is.

2. Lehet-e szoptatni?

Sem a tejtermelésre, sem a baba egészségére nem hat károsan. Azonban ahogy a természetesen nagy emlők is könnyebben megereszkedhetnek a szoptatás befejezése után, úgy az implantátummal megnöveltek is.

3. Kell-e cserélni?

A ma használt koheziv géllel töltött, duplafalú, szivárgásvédelemmel ellátott implantátumokat a legtöbb gyártó szerint nem kell cserélni, csak bizonyos műtéti szövődmények esetén.

4. Összefüggésben van az ár és a méret?

Bizonyos méretekig, mely a gyártó cég szériájához tartozik, az ár független a mérettől. Általában 500 cc felett az implantátum ára 20-30%-kal, még nagyobb méreteknél akár 50%-100%-kal is nőhet.

5. Hova helyezzük?

Alapvetően két helyre helyezhetjük: a nagy mellizom alá vagy az emlőmirigy alá, ilyenkor a mellizom és a mirigy között helyezkedik el az implantátum. Amikor izom alá történik a beültetés, akkor is csak a felső kétharmada kerül a nagy mellizom alá, annak lefutásának megfelelően. (Bizonyos újabb eljárásoknál még kevesebb.) Ahány plasztikai sebészt megkérdezünk, szinte mindegyiknek más a véleménye a helyes pozícióról. Kongresszusokon is gyakran viták alakulnak ki a témával kapcsolatban. Mindkét eljárásnak kb. ugyanannyi az előnye, mint a hátránya a másikkal szemben. Ezért maradt meg máig is mindkét eljárás. Legtöbbször azért kerül sor az izom alá ültetésre, mert a bőr alatti zsírszövet és mirigyállomány olyan vékony, hogy az implantum pereme, illetve gyűrődései kirajzolódnának a bőrön. Az izom alá helyezett implantátum jobban fáj, könnyebben elmozdul, viszont kisebb a leggyakrabban előforduló szövődmény, a tokzsugorodás lehetősége. Az izom alá helyezés hívei akkor is izom alá teszik az implantátumot, ha az emlő nagy, abból a meggondolásból, hogy nehezebben ereszkedik meg. Ebben igazuk van, de nagyon kellemetlenné válhat az emlő formája, amikor a behelyezett implantátum marad, a viszonylag nagy emlő viszont a gravitáció és életkor hatására ereszkedni kezd, szinte „lefolyva” az implantátumról, kettős kontúrú emlőt hozva létre.

6. Honnan helyezzük be?

Ebből is több megoldás létezik. Hónalji, emlőudvar körüli, emlőbimbón keresztül vezetett, illetve mell alatti redőben elhelyezett metszésből történhet a beültetés. Mindegyiknek van előnye, hátránya, általában itt is különböző vélemények alakulnak ki, attól függően, hogy a plasztikai sebész melyik módszert részesíti előnyben. A hónalj alatti heg elég rejtett, de a műtéti terület messze van a behatolási kaputól, korrekt módon csak endoszkópos műtéti technikával lehet elvégezni, mely jelentősen meghosszabbítja, és megdrágítja a műtétet, komplikáció esetén elkerülhetetlenné válhat egy újabb, mell alatti metszés is. Az emlőbimbón keresztüli eljárás során a tejkivezető járatok sérülhetnek, szoptatás esetén elzáródhat az emlőmirigy egyes részeinek kivezető járata, duzzanatot, esetleg gyulladást okozva. Az emlőudvar körüli metszésnél, (és az emlőbimbón keresztülinél is) a tejmirigyen keresztül jutunk a műtéti területre, mely szülést és szoptatást követően a végjáratokban panaszt nem okozó baktériumokat tartalmazhatnak, melyek az implantátum mellé kerülve gyulladást okozhatnak. Ha a sebgyógyulás valami oknál fogva nem a legtökéletesebb, feltűnő heg maradhat. Ilyen esetben, mivel a női emlő közepe az emlőudvar és az emlőbimbó, egy ott elhelyezkedő heg szinte minden tekintetet odavonz. A mell alatti redőben vezetett metszés még feltűnő heg esetén is aránylag rejtett marad, és a legbiztonságosabb behatolást teszi lehetővé.

7. Kell-e masszírozni?

Itt is eltérnek a vélemények. A masszírozást általában az egyik szövődmény, a tokzsugorodás ellen szokták alkalmazni. Egyes statisztikai felmérések szerint semmivel sem rosszabbak azon sebészek eredményei, akik nem végeztetnek masszírozást a műtétet követően.

8. Milyen veszélyei vannak a műtétnek?

Szövődmények a leggondosabb orvosi munka ellenére is bekövetkezhetnek. A plasztikai sebésznek legalább annyira fontos, hogy a műtét sikeres legyen, mint a páciensének, hiszen egy elégedetlenség akkora problémát okozhat az orvos jó hírének, melyet csak 20-30 elégedett páciens tud helyrehozni. Mindezek ellenére nincs olyan kollegám, akinek ne kellet volna szembesülnie valamilyen szövődménnyel szakmája művelése során. A szakma szabályainak pontos betartásával, a mindig naprakész tudással azonban a komplikációk arányát csökkenteni lehet. A plasztikai sebészetben előforduló leggyakoribb szövődmények hasonlóak a más műtétes szakmákban megjelenő komplikációkhoz. Míg azonban egy sérvműtétet követően fellépő gyulladás a legtöbbször csak átmeneti kellemetlenséget okoz a betegnek, addig az emlőimplantáció során fellépő hasonló komplikáció az egész műtét kudarcát jelentheti. A mellnagyobbító műtét során a következő szövődmények fordulhatnak elő a leggyakrabban: vérzés, gyulladás, beidegzési zavar, sebgyógyulási zavar, tokzsugorodás, redőképződés, implantátum elmozdulás.

9. Lehet-e rákszűrést végezni?

Igen. A vizsgálatot végző orvost tájékoztatni kell az implantátumokról. Gyakorlott radiológus akár röntgent is tud készíteni, de ennek hiányában ultrahang vizsgálattal is tökéletesen elvégezhető a rákszűrés.

10. Repülhetek-e?

Az egyik tévhit, hogy az implantátumok bármiféle problémát okozhatnak repülés közben. Ha ez igaz lenne, mi történne például a gépen lévő szénsavas üdítőitalokkal?